HETEI MARTIN PÉTER: ÉN ÉS EURÓPA

Én és Európa

Egész kis korom óta kedvenc időtöltésem a sport, és a sportversenyeket is figyelemmel kísérem.

Legelőször Európa nevével a televízióban és újságokban találkoztam. Akkor még nem is tudtam mit jelent a szó, de a szüleim midig európai országoknak drukkoltak, ha együtt néztünk egy Foci VB-t. Kíváncsiskodtam, és kiderült, hogy a kontinens, amelyen élünk.

Később már mindenre felfigyeltem, ami Európához kötődik, és bújtam az atlaszokat. Figyelemmel kísértük Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz, és ekkor újabb kérdések merültek fel bennem. „Mi az, hogy unió?”, „Magyarországnak mit jelent, hogy a tagja lett?”

A szüleim válasza felkeltette az érdeklődésemet, és utána olvastam, rákerestem az interneten.

Sok mindent megtudtam, és egyre kíváncsibb lettem. Aztán az iskolában is sokat beszéltünk róla, és jött az ötlet: vegyünk rész az Europe Direct salgótarjáni irodája által meghirdetett versenyen. Ekkor már, mivel mindig végig drukkoltam a Labdarúgó Európa Bajnokságokat, szinte felkészültnek éreztem magam. Ismertem a kontinens országainak himnuszait, zászlóit, fővárosait. Nagyon izgatott, hogy ez nem elég, mindent tudni szeretnék. Bele is vetettem magam tudásom bővítésébe. Tanárunk segítségével rengeteget készültünk első versenyünkre, és mint kiderült, minden új volt, hiszen 12 évesen még igen kevés tapasztalattal rendelkezhettünk. Búvárkodtunk az interneten, de rengeteget olvastunk és kutakodtunk a könyvtárban is. A sok készülés meghozta eredményét. Az első sikerélmény további munkára sarkallt minket. Ahogy ismereteink bővültek, úgy éreztem, egyre kevesebbet tudok, hiszen egyre több kérdésem lett. Kezdtem rájönni, felfoghatatlan, hogy hol is tart most a világ.

Az Európai Unió célkitűzéseit megismerve, számomra az egyik legfontosabbnak a környezetvédelem tűnt. Komolyan felkeltette az érdeklődésemet a téma. A rengeteg hulladék, amit termelünk, tönkretehet mindent körülöttünk, beleértve minket is. Így a további versenyekre való felkészülésünk során ebbe a témakörbe vetettem bele magam mélyebben. Majd következtek további megmérettetéseink, Rengeteg versenyen vettünk részt, amelyekről legtöbbször győztes csapatként tértünk haza. Bizonyítottuk felkészültségünket, és egyik legnagyobb örömömre –fiatal környezetvédőként - nyertesként többször is részt vehettünk a Környezetvédő Fiatalok Európa Táborában. Környezetvédelem és Európa – minden egyben volt, ami a dobogó felső fokára emelt minket: sátortáborunkban minden „lakhely” egy – egy országot jelentett: Európa országainak zászlói lobogtak a sátrakon, és miden a környezetvédelem jegyében zajlott. Ennek a rendezvénynek és jutalmunknak a legfontosabb célja az lehetett, hogy rávilágítsák a környezettudatos életmódra azokat a gyerekeket, akik segítségével ez terjeszthető hazánkban és Európában. A későbbiekben már nemcsak tettünk a tiszta környezetért, hanem segítettünk is neki: fát ültettünk, gyomláltunk, takarítottunk, virágosítottunk, és szerveztünk egy, a „Le a mérgekkel!” jelmondattal illetett napot, hogy másokat is ráébresszünk munkánk jelentőségére. Ahogy telt az idő, egyre jobban bővítettük a károsítókra hatók csapatát. Már nemcsak a környezetvédők, hanem a többi iskolatársunk is érdeklődött programjaink iránt. A népszerűségi kör egyre bővült, és más iskolákból is jöttek hozzánk. Általunk ők is megtanulták a hulladékgyűjtés rejtelmeit, és a szelektálás jelentőségét.

Telt az idő, és egyre több hely volt foglalt rendezvénynaptárunkban. Örömmel vártuk tanárunk újabb bejelentését, amikor közölte a versenyek időpontjait, a rendezvények helyszíneit.

Nemcsak versenyzőként vettünk rész az Európa programokon, hanem fellépőkként is. Sok megható karácsonyi műsorral készültünk a salgótarjáni, bátonyterenyei és pásztói Adventi Sokadalmakra, ahol az európai népek karácsonyairól is beszámoltunk. Rendszeres résztvevői voltunk a somoskői várnál megrendezett Európa Majálisoknak. Itt a sok versenyfeladat és játék mellett, amin eurót gyűjthettünk, finomságokat is kóstolhattunk Európa tizenkét országának jellegzetes pékáruiból. A harsonaszóval és harangkongással köszöntött delet mi a várban fogadtuk, onnét az uniós országokat jelképező lufikat eregetve a két ország: Magyarország és Szlovákia területére.

Számtalan versenyen és rendezvényen szerepeltünk a legeseménydúsabbtól, a legvidámabbakig. Volt mikor sírtunk, és volt, mikor nevettünk, de mindig jól éreztük magunkat. Aztán majd meg fagytunk, és volt mikor barnultunk, de a célunk egy volt, és senkit nem tántorított el az időjárás. az eggyé nőtt kis csapatnak mára természetessé vált, a mindennapjaink része lett a környezettudatos életmód, és tudjuk európai polgárként mi a dolgunk, mit kell tennünk.

Európai ismereteink egyre bővültek, sok mindent megtudtunk, de sokat szeretnénk még megtudni. Az állandóan változó világban, a gazdasági világválság idején, mi a versenyeinken alapot kaptunk ahhoz, hogy meg kell tanulni beosztani a pénzünket. A rengeteg gyűjtött eurót eleinte szinte azonnal elköltöttük, majd rájöttünk, ha jól gazdálkodunk, sokkal értékesebb ajándékokhoz juthatunk. Mára ez természetessé vált. Bízom benne, hogy amikor a saját pénzemet kell majd beosztanom, akkor is helyesen tudok gazdálkodni vele.

Teltek az évek, aztán egyszer arra ébredtem, eljött az általános iskolai tanulmányaim utolsó éve. Ezt a pályaválasztás, a jó döntés határozta meg. Egy újabb rendezvényre készülődve hirtelen rádöbbentem, mennyire fontos, hogy tudjak idegen nyelveken beszélni, megértetni magam más országokban. Szabad a mozgás az Európai Unióban, és szeretném is bejárni néhány országát, de nyelvtudás nélkül ez szinte lehetetlen. Mennyivel könnyebb és biztonságosabb bárhol élni, nem is beszélve a munkavállalásról, ha az ember több nyelven is beszél. Ez lebegett a szemem előtt, amikor kitöltöttem a jelentkezési lapomat, és a Balassi Bálint Gimnáziumot választottam.

Sok országot megismertünk, de közülük hozzám Németország került legközelebb. Valószínűleg a futball bajnokságokhoz kapcsolható ez a vonzalom, hiszen mióta az eszemet tudom, nekik drukkolok az európai csapatok közül. Új szenvedélyem, a pingpong, amiben szintén jeleskednek, jó példát állítva elém.

Szeretném megmérettetni magam felnőtt koromban. Nem tudom, mi áll még előttem, de tervezem, hogy bejárom Németországot, és ha a szerencse mellém áll, munkát is vállalnék német nyelvterületen. Olyan hivatást szeretnék választani, amely kötődik a sporthoz, és az egyik álmom, hogy pár év múlva, ne versenyzőként, hanem szervezőként vehessek részt hasonló programokon, mint ami nekünk is megadatott az elmúlt évek alatt. szeretnék én is ilyen nagyszerű élményben részesíteni másokat, szeretném gazdagítani és átadni az itt szerzett tapasztalatokat az utánunk következő nemzedék számára.

Véleményem szerint az ember addig tehet legtöbbet azért, hogy érje el célját, amíg fiatal, így később már ő tehet azért, hogy mások is elérjék céljukat ebben a nagyvilágban.

Bízom benne, hogy folytatva a kemény munkát, alapos nyelvtudással és szorgalommal én is igazi európai polgárrá válhatok, és adhatok valami maradandót.

Hetei Martin Péter

leendő balassis diák

MAKÁMI Karancsaljai Tagintézménye, Karancsalja